A kukorica termesztésének nélkülözhetetlen eleme a víz. Ahhoz, hogy megértsük miként használja fel a növény fejlődése során a vizet, cikkünkben összegyűjtöttük a legfontosabb tudnivalókat a kukorica vízgazdálkodásáról, a csírázástól kezdve egészen a fiziológiai éréséig.
A kukorica tenyészidőszakának elején, nagyrészt az evaporáció*-nak köszönhetően történik párolgás a területről, hiszen ilyenkor a növények még nem árnyékolják le teljesen a talaj felszínét (1. kép).
*Evaporáció (E) – Abiotikus párolgás. A talajból (felszíni és felszín alatti), illetve a növényi test felületéről (pl. felszáradó esőcsepp) passzív, légkörbe történő párolgás, vízvesztés.
Később, ahogy a biomassza tömege növekszik, a levelek egyre nagyobb árnyékot vetnek, csökken az evaporáció (és nő a transpiráció mértéke*).
Fontos megjegyezni, hogy emellett az előveteményből részben a talajon fennmaradó növényi szármaradványok is csökkenthetik a párolgás mértékét, óvják a talajt a kiszáradástól (közvetlen napsugárzástól, széltől és az egyéb abiotikus tényezőktől). Nem utolsósorban a talaj felülete, színe, fizikai típusa és domborzati fekvése is mind-mind befolyással bír az evaporáció mértékére.
2.kép: Evaporáció és transpriráció mértéke a kukorica intenzív növekedési szakaszától.
*Transpiráció (T) - Növényi párolgás. A növények általi aktív (növényből környezetbe történő) párologtatás. A transpiráció helye alapján kettő, illetve fás szárú növényeknél három típust különböztetünk meg:
A növények fejlődésük során (a tápanyagokat oldott formában tartalmazó) vizet vesznek fel a talajból és függőlegesen felfelé, a hajtás irányába szállítják azokat. A sztomatikus transpiráció a folyamat fenntartásához elengedhetetlen, hiszen a növény a tápanyag mellett a víz csak egy kis hányadát építi be a sejtekbe, a többlet víz pedig, ha a leveleken lévő gázcsere nyílásokon keresztül nem távozna a légkörbe, akadályozná a gyökér irányából a tápanyag „felpumpálását” a föld feletti részekbe.
A transpiráció sebessége függ az abiotikus éghajlati viszonyoktól (levegő hőmérséklete, szél, páratartalom és napsugárzás). Párás légkör esetén a transpiráció csökken, az alacsonyabb vízpotenciál különbség hatására. Magas hőmérsékleten, fokozott napsugárzás, illetve erős szél esetén a transpiráció mértéke nő. Szélsőséges melegben (30 °C felett) a növény a túlzott transpiráció ellen a gázcsere nyílások bezárásával védekezik, ilyenkor viszont a fotoszintézis is leáll, mivel a sztómákon keresztül zajlik a CO2 felvétele is.
A kukorica vízgazdálkodása a tenyészidőszak során
A kukorica tenyészidőszakának közepén a transpiráció mértéke a teljes (evapotranspiráció*) párolgás 90-98%-át is elérheti, mivel a levélfelület ilyenkorra már akkora, hogy szinte teljesen beárnyékolja a talajfelszínt. A teljes tenyészidőszakra vetítve az evaporáció körülbelül 20-30 %-a, a transpiráció pedig 70-80%-a területről a légkörbe jutó víz mennyiségének.
*Evapotranspiráció (ET) - Az evaporáció (E) és transpiráció (T) értékek összege. A két különböző párolgási folyamatot (főként a transpirációt) a gyakorlatban nehéz külön mérni, így általában együttesen mérik (liziméterek) és alkalmazzák a (növény-talaj) vízfelhasználás vizsgálatánál.
1.diagram: Evapotranspiráció a kukorica tenyészideje alatt
A napi evapotranspiráció (ET) mértéke nagymértékben változik a tenyészidőszak során az időjárási viszonyoktól. Általánosságban elmondható, hogy a napi (ET) érték növekszik a vegetatív növekedési szakaszokban, csúcspontja a virágzás és megtermékenyülést követő időszakban van, a szemtelítődés ideje alatt pedig fokozatosan csökken. Csúcsidőszakban a kukorica (virágzástól - hólyagosodás vége) elérheti az átlag napi 9 mm-t, de forró, száraz, szeles napokon akár még napi 12-13 mm vízfelhasználás is történhet.
1.táblázat: Kukorica evapotranspirációja napi, szakaszos és összesített bontásban
A teljes ET a vegetációs időszak során a helyi éghajlati viszonyoktól és a hibrid tenyészidejének (FAO) hosszától is függ. A hosszabb tenyészidejű hibridek több vizet igényelnek termesztésük során. Nagy átlagban a szezonális vízfelhasználás a kukorica tenyészideje alatt 530 és 710 mm közé tehető. A vegetatív és generatív szakasz körülbelül 50-50%-ban osztozik a teljes vízfelhasználáson.
2.diagram: A kukorica tenyészidő (FAO) és az evapotranspiráció mértéke
A kukorica gyökeresedése és vízfelvétele
A jól fejlett gyökérrendszer elengedhetetlen a kukorica vízfelvételéhez és megfelelő fejlődéséhez. Káros talajtömörödéstől mentes területen a kukorica gyökere levélstádiumonként átlag 7 cm-t növekszik lefelé a talajban, a növekedés végéig elérve akár a 150 cm-es mélységet is (effektív vízfelvétel azonban ennél valamelyest sekélyebb mélységben történik csak). A maximális gyökérmélységet a talajvíz mélysége is befolyásolja, a felszínhez közeli, magas (<150 cm) talajvíz állásnál a kukorica sekélyebb gyökeret fejleszt.
A vegetációs időszak elején (VE-V4 fázis) a vízfelvétel a talaj felső 0-30 cm-es sávjából történik. Később, a virágzást követően, a már kifejlett gyökérrendszernek köszönhetően a kukorica inkább a talaj mélyebb rétegeiből (30-120 cm) veszi fel a fejlődéséhez szükséges vizet. A szárazságstressz hatására a vízfelvétel kizárólag a talaj mélyebb rétegeire korlátozódik, a sekély talajszintek kiszáradása miatt.
2. táblázat: Kukorica gyökér vertikális növekedése a vegetatív szakaszok során
Szárazság stressz hatása
A szárazstressz hatása a kukorica termésére a növény fejlődési szakaszától függően változik.
3.diagram: Szárazságstressz okozta terméskiesés a kukorica különböző fejlettségi szakaszaiban.
A kukorica korai vízigénye a vegetatív szakasz elején még relatív alacsony, majd az intenzív növekedés fázisa alatt folyamatosan növekvő. Ezalatt még inkább tolerálni tudja a vízhiány okozta stresszt a növény, kisebb terméskiesés várható, mint egy későbbi virágzás és szemtelítődés alatt fellépő aszály következményeként. A szárazság szemtermésre gyakorolt negatív hatását nézve, a legkritikusabb időszak tehát a címerhányást követő kb. 2 hét. Az ilyenkor bekövetkező aszály, még ha a kukorica tenyészideje alatt máskor nem is lép fel, közel felére csökkentheti a várható termés szintjét(!).
Ezért Pioneer® hibridjeink nemesítése során kiemelt figyelmet fordítunk a szárazság-ellenállóságra, melynek eredményeképp az elsők között a hazai piacon, immáron 10 éve, hogy bevezettük az Optimum® AQUAmax® minősítést, garantálva a termelők termés biztonságát a kiszámíthatalan (aszályos) időjárási körülmények között is.
Ezen hibridjeinknél, 60 éve zajló kutatói munka eredményeképp, folyamatosan javítunk azokon a genetikai tulajdonságokon, melyek együttesével a Pioneer® hibridek ellenállóbbá válnak a környezeti szélsőségek ellen:
*proterandria - „nőelőzés”, virágzás során a hím ivarú portokok korábban nyílnak és a virágpor (pollen) korábban kiszóródik, minthogy a bibe (női ivarszerv) megporzásra alkalmassá válna.
A Pioneer® Optimum® AQUAmax® kukorica garancia a kiemelkedő teljesítményre még szélsőséges évjárati körülmények között is.
Az Önnek megfelelő hibrid kiválasztásában, továbbá növényvédelmi megoldásokban is segítséget nyújtanak szaktanácsadó kollégáink szerte az országban!
Elérhetőségek és további érdekes szakmai tartalmak. www.corteva.hu
Eredményes kukoricatermesztést kívánunk!
Corteva Agriscience™
